Nagybaczoni Nagy Vilmos, a szekely miniszter – Domonkos Laszlo

Nagybaczoni Nagy Vilmos azon jeles tortenelmi szemelyisegeink koze tartozik, akirol az atlagember tipikusan azt mondhatja: hallott rola valamit harangozni, masodik vilaghaboru meg honvedseg meg ilyesmik – am nemcsak hogy nagy valoszinuseggel semmi erdemlegeset nem tudnak rola (vagy alig valamit), de a ra legjellemzobbet, legizgalmasabbat, legemlekezetesebbet nem ismerik. Hogy o volt minden ujabbkori magyar kormanyok igazi szekely minisztere. Hogy paratlan, isteni adomanykent a magyar csapatok parancsnokakent – erdelyi emberkent vonulhatott be a visszatert erdelyi teruletekre. Hogy allamferfinak, honvedsegi szakironak es hivatasos katonanak-parancsnoknak egyarant a legkiemelkedobbek koze tartozott. Hogy eppen-csak-megturten, elfeledve es elhagyatva hal meg Budapest toszomszedsagaban. Hogy neve ma sincs igazabol a nagy magyar katonak soraban. Ilyen embert egy konyvben eletkozelbe hozni, ujra felmutatni az ironak nemcsak orom es megtiszteltetes, de igazi, nagybetus Feladat is. Mit tehet meg hozza a szerzo? Igyekeztem…